Legutóbbi bolgár utam során a hivatalos ügyféltalálkozók mellett sikerült időt szakítanom Várna városának gyors bebarangolására is, hogy ezekben a gyönyörű nyári napokban megcsodálhassam a helyi nevezetességeket, egy picit elmerülhessek ennek a nyugodt, mediterrán városnak az egyébként mozgalmas világában.

Még évekkel ezelőtt, amikor az első utamat terveztem Várnába igyekeztem előre minél több információhoz jutni, hogy felkészüljek a rám váró megpróbáltatásokra, ami rendszerint egy új helyszín felfedezésekor éri az embert. A jótanácsok hallatán elég elkeserítő kép rajzolódott ki előttem, félve léptem át a repülőgép ajtaját, ami az éjjeli út során alig több, mint egy óra alatt Bulgáriába repített, és táskáimat el sem engedtem egészen addig, amíg a hotelszoba ajtaját magamra nem zártam.

Pedig felesleges volt aggodalmam. Rá kellett döbbennem, hogy az Unióhoz egyébként csupán három éve csatlakozott ország népe mind mentalitásában, mind szemléletében és hozzáállásában évekkel előz meg több hasonló méretű tagállamot. Az emberek kedvesek, a környezet pazar, a dinamikus fejlődés és a minőségi vásárlási kedv azóta számomra üzletileg is az egyik legkedvesebb országgá tette Bulgáriát.

Érzelmi kötődésem csak fokozódott, amikor az egyik bevásárlóközpontba lépve a CBA és a Fornetti hirdetései mellett egy Citizen CLP621-es címkenyomtatóra lettem figyelmes, amellyel éppen színházi belépőket nyomtattak. Nem számítottam rá, de a „néninek” is nevezhető idősödő hölgy először folyékonyan oroszul, majd  a kedvemért ugyanazzal a gondtalansággal angol nyelven magyarázta el kérdésemre, hogy az ott kinyomtatott jegyeket és bérleteket a bgbileti.com internetes oldalon is le lehet foglalni, illetve ki lehet fizetni, majd igény szerint postázzák, vagy nála (illetve többi kolléganőjénél is) személyesen is át lehet venni.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért kell a jegyért elmenni, amikor a korábbi posztjaimban is már említett online jegyvásárlási megoldásokkal akár az otthon kinyomtatott, vagy a telefonunkra érkező vonalkód képével is igazolhatnánk a jegy megvásárlásának tényét. Egyszerű az ok: mint megtudtam, a portálhoz kapcsolódó intézmények többségénél még nem egységesített a jegykezelési rendszer, vagyis nincs közös adatbázis, nincs mindenhol vonalkód olvasó beléptető rendszer, tehát pont a korábban is felsorakoztatott hatékony alkalmazások lelke, a vonalkód maradt ki a történetből. Így viszont a hagyományos jegyek hitelesítése nem egy egyedi kóddal, hanem magával a speciális nyomtatvánnyal történik, ami értelemszerűen akkor látja el jól feladatát, ha otthon nem lehet könnyen előállítani (hamisítani). Ebben az esetben kitűnő megoldás az a speciális címkenyomtató, amit az asztalon láttam. Ez úgynevezett thermo-transzfer eljárást alkalmaz, vagyis egy nagyon vékony hordozó fólián keresztül festékanyagot éget bele a címkébe.. A cég vélhetően azért választotta a drágább üzemeltetési költségű thermo-transzfer technológiát a direkt-thermo eljárással szemben (ahol egy hőérzékeny papíron tinta felhasználása nélkül jelenik meg a nyomat), mert a nyomat így rendkívül tartós és ellenálló lesz, biztosítva, hogy a postai úton, vagy személyesen átvett és a pénztárcába tuszkolt jegyek hosszú távon is biztosan olvashatóak maradjanak.

Mindenesetre a kellemes diskurzust befejezvén készítettem egy fényképet a nyomtatóról az utókornak és hálás köszönéssel távoztam a helyszínről.

A történet mementójaként még annyit talán érdemes megjegyeznem, hogy mindig nagy öröm számomra, amikor egy hosszas tárgyalási folyamat eredményeképpen az ember az életben is találkozik az értékesített berendezésekkel, illetve, hogy a valóságban is visszaköszönnek azok az értékek, amelyeket addig csak érvként használt fel a vásárló meggyőzéséhez – nem éreztem másképp ebben az esetben sem.

Szóval? Jegyeket, bérleteket…?

 

vonalkod.blog.hu