Érdekes dolog belegondolni abba, hogy tulajdonképpen minden tárgy, amihez hozzáérünk a világban valamilyen módon szabványosított. Vagy konkrét előírásnak felelnek meg, vagy közmegegyezés alapon egységesek. Persze akad kivétel is, itt van például a papír esete, ami az USA-ban standard 8.5 x 11 inch méretű, de a legtöbb országban A4-es, 8.27 x 11.69 inches papírt használnak. De gondoljunk bele, milyen problémákat okozna a raktározásban vagy az előállításban, ha a két szabvány mellett még sok egyéb alakú és méretű papír is forgalomban lenne. Tehát szabványokra logikai és költséghatékonyság alapon is feltétlenül szükségünk van.

Azonban az írólapok szabványméreténél engem sokkal jobban érdekel, hogy az ún. AIDC (Automatic Identification and Data Collection) technológiai iparban hogyan is folyik a szabványosítás, ami annyira nem is kézenfekvő dolog. Erről találtam is egy jó kis két részes összefoglalót az AIM oldalán, ami röviden felvázolja a dolgokat. Egy kis elméleti összefoglalót a téli hónapokra.

Az első dolog, amire a cikk felhívja a figyelmet, az az ún. technológiai és az alkalmazási standardok megkülönböztetése. Ugyanis ez a két nagyobb csoportja létezik a szabványosításnak. Hogy világos legyen a különbség az első kategóriába tartozik például – hogy a saját témámnál maradjak – magának a vonalkód jelrendszerének kialakítása. (Az ilyen jelrendszerek kialakításáért az AIM, az automata azonosító rendszerek globális szervezete felelős, az általa kialakított szabványok listáját a szervezet hivatalos oldalán találjuk.)

Az AIM által kialakított standardok közül néhányat a nemzetközi szabványok alapjaiként is használ a Nemzetközi Szabványügyi Testület, az ISO. Az RFID szabványokat az ISO-hoz tartozó SC31 szabványügyi testület fejleszti, valamint az újdonságnak számító biometrikai szabványok kialakítása is folyamatban van, amiről bővebben a Biometrics Consortium, valamint a ISO/IEC JTC1/SC 37 oldalon olvashatunk.

A másik nagy szabvány csoport az ún. alkalmazási standardok csoportja. Ezt röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy míg az első kategóriába tartozik magának egy jelrendszernek a megalkotása, ebbe a részlegbe annak használati szabályai kerülnek. Azaz ezek az előírások tartalmazzák az egyes jelrendszerek technikai, valamint azok formai követelményeit. Egy szóval a jelrendszerek „használati utasítását” írják elő. Ezeket rend szerint iparági testületek alakítják ki, melyek listáját szintén az AIM oldala tartalmazza, bár a lista nem teljes.

Tehát összefoglalva a száraz tényeket, ha például – szintén a kaptafánál maradva - vonalkód szabványokat keresünk, ezt két helyen kell megtennünk. Előbb a technológiai szabványoknak kell utánanéznünk, majd ezek „használati utasítását” kell elemeznünk az alkalmazás standardokban.

És ezzel még a történetnek koránt sincs vége, a standardokért felelős szervezetek listája, illetve tevékenységi körei már a következő posztra maradnak…

(Fotó:itmania.hu)

vonalkod.blog.hu