Nemrégiben megnyílt a dunakeszi-fóti Tesco, amiben az extra dolog, hogy négy önkiszolgáló kasszánál is a vásárlók maguk intézhetik a fizetést. Az áruház első tapasztalatai szerint nagyon népszerűek ezek a kasszák, de mi hívta életre a technológia szükségességét, illetve valóban olyan nagy hozzáadott értéket jelentenek?

Manapság a fogyasztókat három dolog érdekli igazán vásárláskor: az ár, a sokszínű kínálat és a gyorsaság. Tehát egy olyan világban ahol az idő az első számú meghatározó tényező, illetve a vásárlók az internetes környezetnél fogva hozzá vannak szokva, hogy saját maguk bonyolítsák le tranzakcióikat, a kiskereskedelmeknek is fel kell venniük a versenyt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Az önkiszolgáló kasszák emelkedő száma jelezheti tehát a következő nagy változást a kiskereskedelmi szektor területén. És bár ezek az eszközök, mint munkaerő-kímélő megoldások vannak definiálva – mivel, hogy a kasszában nem áll személyzet – valójában ezek a technológiák nem munkaerő-kímélő, hanem munkaerő átcsoportosító alkalmazások. A felszabaduló személyzet ugyanis más, fontosabb feladatokra koncentrálhat, például az olyan vásárlókra, akik a legnagyobb hasznot jelentik az áruházaknak. Tehát az önkiszolgáló kasszák alkalmazása nem feltétlenül jelent munkaerő elbocsátást, csupán átszervezést, mellyel mind a vásárló, mind áruház jól járhat. A technológia használatával az áruház kétszeresen is növeli a vásárlók komfortérzetét, egyrészt magával az önkiszolgáló kasszák működtetésével, másrészt az innen elcsoportosított munkaerő más részlegbe való integrálásával.

Azonban a technológia valóban megspórolja az időnket a gyakorlatban? Tény, hogy első ránézésre a legtöbb ember számára kecsegtetőbbnek tűnik az önkiszolgáló kasszákat választani, mint a hosszú, tömött sorokban órákon keresztül ácsorogni. Illetve, mivel a fogyasztó a fizetésnél aktívan vesz részt a folyamatban az idő is gyorsabban telik. Valójában azonban felmérések igazolták, hogy a fizetési folyamat sok esetben még gyorsabb a hagyományos típusú kasszáknál, hiszen a pénztárosok már kellő tapasztalattal tudják a vonalkódokat a leolvasókhoz érinteni, illetve a sztornózási folyamatokat is nagyobb magabiztossággal kezelik. Tehát a fizetési procedúrának ahhoz, hogy ténylegesen megspórolja a vásárlók idejét előbb berögzött gyakorlattá kell válnia. Így ahhoz, hogy például a Tesco-ban pikk-pakk végezhessünk a bevásárlással, sokszor kell majd a vonalkódokat az olvasókhoz érintenünk. (Azonban zárójelben megjegyezném, habár a vásárlók lassúbbak ennél a fizetési eljárásnál, de az esetleges félreértések elkerülése okán rendkívül precízek.)

Foto: www.theage.com.au

vonalkod.blog.hu