2010.08.04. 14:10
Élmény a repülés?
Nem régiben ismét repülőre kellett szállnom, hogy teljesítsem a munkakörömmel járó kötelezettségeket. Egyébként szeretek utazni több okból is. Nemcsak a változatosság miatt, de azért is, mert bár ez is elcsépelten hangzik kicsit, de valóban rengeteg érdekes emberrel találkozom a repülőgép terminálokon. A legutóbb is egy érdekes fickóba botlottam bele, akinek a mobiltelefonja szúrt szemet először, ugyanis azon egy kétdimenziós vonalkód figyelt. Szakmai ártalom, hogy nem tudok a kódoktól szabadulni, de akkor már gondoltam beszédbe elegyedek a telefon tulajdonosával, hogy további információkat tudjak meg, hátha valami újdonságról van szó. Később világossá vált, hogy amit láttam az a Vueling légitársaság ún. e-beszállókártyája volt, ami közel sem újdonság, hiszen ez a technológia már több éve elérető Magyarországon is. A Lufthansáét legalábbis biztosan tudjuk itthon is használni.
A Lufthansa egyébként mindig az élen járt az ilyen jellegű újításokban, ezt az innovációját is olyan kezdeményezések előzték meg, mint az online, illetve az utas által önállóan kinyomtatott beszállókártya. Az e- (más néven mobil) beszállókártya működéséről egyébként annyit kell tudni, hogy lényegét tekintve teljesen kiküszöböli a papír alapú kártyákat. Az ember fogja a telefonját és 23 órával a tervezett indulás előtt bejelentkezik internetképes mobiltelefonján a rendszerbe. Azután kiválaszthatja ülőhelyét, és e-mailen vagy SMS-linken keresztül meg is kapja beszállókártyáját egy kétdimenziós vonalkód formájában, amit a kapuknál egy szkenner segítségével olvasnak le. A technológia gyors, egyszerű és nem utolsó sorban környezetbarát, hiszen lényegében a teljes utazás egy cetli papír nélkül valósulhat meg.
A Lufthansa tavaly is bevezetett egy hasonló előnyökkel rendelkező berendezést. Az RFID-val egybekötött kártya- és útlevélolvasóval rendelkező jegykezelő automatával a légitársaság nagyot durrantott, hiszen ők voltak az elsők, akik ezen a technológián alapuló rendszert helyeztek üzembe. Itt a poggyászfeladásnál csak egy személyazonosító okmányra van szükség, amit a gép automatikusan beolvas, majd megtörténhet a csomagok feladása. Illetve a járatszám, célállomás, vagy a foglalási kód megadásával ki is nyomtathatjuk a beszállókártyát. Azonban itt is előkerül a kétdimenziós vonalkód, ugyanis miután megvannak a csomagok a rendszer a beszállókártya beolvasásánál felkínálja, hogy az utas változtatásokat hajtson végre, azaz például másik ülést is foglalhat.
Tehát lépten-nyomon lassan tényleg modern jelöléstechnikai rendszerekbe botlik az ember, és nem kell csodálkozni azon, ha a mellette lévő telefonján egy kétdimenziós vonalkódot szúr ki. Én azért szerintem mindig meg fogok örülni, ha ilyenekbe botlok, még talán le is fényképezem, mint ahogy most is.