Nem régiben ismét repülőre kellett szállnom, hogy teljesítsem a munkakörömmel járó kötelezettségeket. Egyébként szeretek utazni több okból is. Nemcsak a változatosság miatt, de azért is, mert bár ez is elcsépelten hangzik kicsit, de valóban rengeteg érdekes emberrel találkozom a repülőgép terminálokon. A legutóbb is egy érdekes fickóba botlottam bele, akinek a mobiltelefonja szúrt szemet először, ugyanis azon egy kétdimenziós vonalkód figyelt. Szakmai ártalom, hogy nem tudok a kódoktól szabadulni, de akkor már gondoltam beszédbe elegyedek a telefon tulajdonosával, hogy további információkat tudjak meg, hátha valami újdonságról van szó. Később világossá vált, hogy amit láttam az a Vueling légitársaság ún. e-beszállókártyája volt, ami közel sem újdonság, hiszen ez a technológia már több éve elérető Magyarországon is. A Lufthansáét legalábbis biztosan tudjuk itthon is használni.

A Lufthansa egyébként mindig az élen járt az ilyen jellegű újításokban, ezt az innovációját is olyan kezdeményezések előzték meg, mint az online, illetve az utas által önállóan kinyomtatott beszállókártya. Az  e- (más néven mobil) beszállókártya működéséről egyébként annyit kell tudni, hogy lényegét tekintve teljesen kiküszöböli a papír alapú kártyákat. Az ember fogja a telefonját és 23 órával a tervezett indulás előtt bejelentkezik internetképes mobiltelefonján a rendszerbe. Azután kiválaszthatja ülőhelyét, és e-mailen vagy SMS-linken keresztül meg is kapja beszállókártyáját egy kétdimenziós vonalkód formájában, amit a kapuknál egy szkenner segítségével olvasnak le. A technológia gyors, egyszerű és nem utolsó sorban környezetbarát, hiszen lényegében a teljes utazás egy cetli papír nélkül valósulhat meg.

A Lufthansa tavaly is bevezetett egy hasonló előnyökkel rendelkező berendezést. Az RFID-val egybekötött kártya- és útlevélolvasóval rendelkező jegykezelő automatával a légitársaság nagyot durrantott, hiszen ők voltak az elsők, akik ezen a technológián alapuló rendszert helyeztek üzembe. Itt a poggyászfeladásnál csak egy személyazonosító okmányra van szükség, amit a gép automatikusan beolvas, majd megtörténhet a csomagok feladása. Illetve a járatszám, célállomás, vagy a foglalási kód megadásával ki is nyomtathatjuk a beszállókártyát. Azonban itt is előkerül a kétdimenziós vonalkód, ugyanis miután megvannak a csomagok a rendszer a beszállókártya beolvasásánál felkínálja, hogy az utas változtatásokat hajtson végre, azaz például másik ülést is foglalhat.

Tehát lépten-nyomon lassan tényleg modern jelöléstechnikai rendszerekbe botlik az ember, és nem kell csodálkozni azon, ha a mellette lévő telefonján egy kétdimenziós vonalkódot szúr ki. Én azért szerintem mindig meg fogok örülni, ha ilyenekbe botlok, még talán le is fényképezem, mint ahogy most is.

 

vonalkod.blog.hu
süti beállítások módosítása