Hogy állunk a POS-szel?

A minap az egyik internetes hírportálon olvastam egy cikket, amely érdekes szemszögből említi a POS készülékek számát, utalva ezzel értékesítésük piaci potenciáljára. Az írás megemlíti, hogy bár a bankfiókokban/postákon elhelyezett POS-készülékek száma a válság hatására 313 darabbal, 10 856 darabra csúszott vissza, ám a kártyaelfogadó helyek száma ezzel együtt is tovább bővül, mivel három hónap alatt újabb 1169 kártyaleolvasó készüléket telepítettek az üzletágban érdekelt kereskedelmi, illetve szolgáltatócégekhez. Mindezek alapján immár egyre több helyen van mód arra, hogy a megvásárolni kívánt áru vagy szolgáltatás értéke bankkártyával legyen kiegyenlíthető, ami természetesen magában hordozza a POS készülékek számának növekedését is: 100 ezer kártyára jutó POS-készülékek száma egy év alatt 643,8-ről 733,4-re javult, míg egy POS-készülékre ma átlagosan 136 bankkártya esik.

            Hozzá kell tennem, hogy nem tudom a cikk írója, mit értett pontosan „POS-készülék” alatt, valószínűleg nemcsak a nyomtatót, hanem egy komplett kasszarendszert, ami ugyebár rendszerint kasszafiókból, kártyaolvasóból, vonalkódolvasóból, vevőkijelzőből, pénztárgépből vagy számítógépből, és számunkra itt most fontos POS nyomtatóból áll .

A fenti adatok azonban azt is sejtetik, hogy ennél sokkal több POS nyomtató lehet egyébként forgalomban, ha csak arra gondolunk, hogy például az úgynevezett konyhai applikációkban is használnak ilyen berendezéseket. Itt az éttermekben, a konyhákban, azaz vendéglátásban használt eszközökre gondolok, amelyekkel a vendégek rendeléseit, a kiszolgálást, a menükínálatot és az éttermi műveleteket egyaránt hatékonyan lehet kezelni. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a pincér a rendelést egy mobil eszközzel a konyhában található központi terminálra továbbítja, majd a terminálhoz csatlakoztatott nyomtatók azonnal kiállítják a rendelést a séf számára, illetve az ételekhez tartozó rendelési azonosítót. Ezután a kis cetli az elkészült étel mellé helyezésével már biztosított a félreértések elkerülése, hogy például egy vegetáriánus ne egy báránysülttel találkozzon az asztalánál.

Ezen konyhai- és hasonló alkalmazások érdekessége, hogy ilyen esetekben nincs szükség a nyomtatók ún. „fiskalizálására”, ami lényegében a készülékek APEH regisztrációját jelenti. A berendezések kvázi rendes nyomtatóként működnek, esetenként talán még egy picit hatékonyabban is (olcsó a felhasznált papír, nincs szükség a nyomtatáshoz festékre, nincs bemelegedési idő, csak annyit nyomtat, amennyit kell – nem pazarol el az ember egy egész A4-es oldalt, stb.). Mind a fiskális-, mind pedig a hagyományos blokk-nyomtatás területei dinamikusan bővülnek, melynek köszönhetően a POS nyomtatók üzleti potenciálja megállíthatatlanul növekszik - ennek fényében kíváncsian várom, hogy a következő statisztikai adatokból mire következtethetünk majd.